Hogy mennyiben változott meg az életünk 2020. március óta, amikor is az iskolák bezárásával és az online oktatás bevezetésével nyomatékosították a Covid jelenlétét az életünkben?
Akkor mindenki félni kezdett… felborult a napi rutin, bizonytalanság szőtte át az életünket. Voltak – és még most is vannak sokan -, akiknek tőzsgyökeres változást hozott és voltak/vannak, akiknek “csak” szemlélet-és életmódváltozást! De mindenképp más irányba indultunk el.
A gyerekeinknek is egy újfajta, megváltozott mindennapokba kellett betanulniuk magukat, az érettségiző nagyfiunknak egy eddig ismeretlen önállósodásba. Az általános iskolás még élvezte is, nem kellett korán kelni, néha pizsigatyában ült a számítógép előtt délután is :). Lelkiismeretes tanultunk, küldtük vissza a lefotózott, dokumentált feladatokat, kamera előtt készítettük a húsvéti technika feladatokat, és a kertben, meg a házoldali lépcsőn ugrása-guggolva teljesítettük a testnevelés edzőnaplóját. Lenyomtuk az érettségi fenyegető sárkányát, bár voltak aggasztó és rémisztő pillanatok, de így utólag talán inkább a lebonyolítás volt borzasztó kívülről, a gyerekek egész jól vették az akadályt. Kicsike is sikeresen zárta a tanévet, és ebben a helyzetben az általános iskolásoknak nagy változást nem hozott a nyári szünet 🙂
Viszont rengeteg ökológiai jó hír érkezett az emberek lelassulásának hatására 🙂
Az emberek szót fogadtak, otthon maradtak, féltek, tanácstalanok voltak, vigyáztak, fertőtlenítettek…
Ebben az “első” tavaszi hullámban azt vettem észre, kicsit másabb volt a mi szemszögünkből nézve a szemlélet és a hozzáállás, talán nem vettük annyira komolyan? Oké, a gyerekek nem jártak suliba, de a maszkviselés a környezetünkben inkább ciki volt, mintsem felellősségteljes. Nekünk a környezetünkben – a közvetlen ismerőseink között nem volt “covidos”. Nem jutott el a közelünkbe olyan közvetlen tapasztalat, ami miatt vérkomolyan vettük volna. Aztán a nyáron lazult is a fegyelem, a rendelkezések sem voltak szigorúak, a maszkviselést szinte sehol nem tartatták/tartották be…
Emlékszem, voltak maszk nélküli emberek Tescóban, Aldiban…. a nyáron nyaraltak az emberek, szinte majdhogynem fellélegeztünk, hogy “túléltük”, nem volt könnyű, de ezt is megúsztuk. Tapsikoltunk…. kár volt 🙁
Mostanra – lassan a harmadik hullámban – merthogy túl vagyunk a másodikon is …. már rutin a maszk, a távolságtartás, beletörődtünk, hogy nem járhatunk étterembe, kávézni, edzőterembe, moziba???? Beletörődtünk???
Nem azt veszem észre, hogy annyira félnénk, már lassan mindenki megpróbál együtt élni a helyzettel, de meddig bírjuk vajon? Mostanság miért nincsenek migráns történetek, vagy hol az influenza? És mégis azt halljuk, növekszik az beazonosítottak száma, és a emelkedik a hullám 🙁
Magyarázat nincs, de nem is várjuk, már talán szkeptikusak vagyunk Cilire, az operatív törzsre meg a MOÉlőre is 😀
Már mindenkinek elege van, azt látom az embereken, hogy elkeseredettek, szabadulni vágyók, vissza szeretnék kapni az elmúlt életüket… vajon lesz úgy még, hogy bemehetek bármelyik boltba anélkül, hogy a maszkért kellene nyúljak az autóban…?
Kommentek